Legalábbis egyenlőre. Az idei bajnokság már elúszott - ismét egy technikai hiba.
A verseny előtti napok nem voltak túl nyugodtak, kislányom - Felícia kórházba került így a versenylázat felváltotta a gyerek iránti aggódás, az egyéb dolgaink sem mennek valami jól mostanában...
Beja végre megkapta új erőforrását, amely immár 1.4-es és minden benne van amit tudásom és pénztárcám engedett - a finom beállításra és tesztelésre nem volt sem idő, sem forrás, így a szabadedzésen barátkoztunk egymással először.
 |
| Itt még volt második |
A lóerő és nyomaték többletet egyből éreztem az autón, azt is, hogy még messze nincs tökéletes összhangban a motor - gyújtás - karburátor szentháromság - így van még előcsalogatni való paci. A nem kellően meghúzott akksi saru miatt a négy helyett csak két kört tettem meg, a levontatás előtt.
Az időmérő edzésen igyekeztem gyors lenni, leginkább azért, hogy tudjam kivel tudok partiban lenni, ugyanakkor vigyázni a technikára, így nem autóztam ki a 100%-ot, még ha akartam volna sem, mert mindkét körömben hibáztam is. Az eredmény így is meglehetősen jó lett, egy másodpercen belül voltam olyan autókkal, amikkel a régi motorral nem tudtam tartani a lépést és jócskán jobbat futottam azoktól akikkel eddig együtt autóztam- ez jelzi a potenciált a motorban.
A fentiek értelmében izgatottan vártuk az első előfutamot, ahol Munkácsi Gyula Sierra Cosworthja mellől indultam, a rajtom nem volt valami tökéletes- alacsony fordulaton indultam, mégis tartottam a lépést a többiekkel végig, amíg apálya szűkülni nem kezdett és mivel senki sem engedett, az ütközést elkerülendő Szegfű Pista és Opel Astra GSI-je után a fűre kényszerültem és üldöztük a mezőnyt. Ez addig tartott amíg a hátsó murván visszaváltottam kettesbe és ezzel meg is szűnt a második fokozat hajtása, innentől a jól ismert harmadik öblögetőssel célba vánszorogtam.
A második előfutamra fel sem álltam, a harmadikra gyújtást cseréltünk, amolyan teszt jelleggel, a GTI gyújtás helyett egy Favorit egység került be, szebb is lett a motor járása tőle és erősebb is lett.
A harmadik futamon Vacsi Imre és szürke 2101-ese előtt értem be, nem mintha gyorsak lettünk volna, csak Imre hibázott.
Az év hátralévő részében el fogom dönteni folytatom e a rallycross versenyzést a jövőben, szétszedem az autót vagy folytatom a fejlesztéseket, hogy ütőképes legyen, sajnos a kasztnizás és a fényezés is megérett.
Ami biztos, hogy most egy darabig nem akarok vele foglalkozni - letámasztottam otthon és várja a sorsát.
Az is biztos, hogy a rallycrossosok nagyon jó emberek, sok barátra tettem szert, büszke vagyok, hogy közéjük tartozhattam.
 |
| Good - bye! |
