Már tavaly eldöntöttem, hogy az FRT Rallye sorozat lesz a prior 2019-ben! A családias hangulat és remek szervezés mellett, a pályák kellően technikásak, ugyanakkor sebesség élményt is adnak, nem utolsó sorban, remek gyakorlási lehetőség. Külön öröm, hogy Tokodi Imre barátom invitálására a D'evil Team színeiben küzdhetünk a csapatbajnokságban!
Egy-két éve belekezdtem egy könnyű faros 130-as építésébe, ami ezekre a pályákra ideális, rövid váltóval, T dugós 1.3-as motorral, remélem a harmadik - vagy negyedik fordulóra elkészülök vele, addig is leporoltuk Beját a Jolly Jokert. Az "öregasszony" a rallycross div.9 szabályok szerint van építve, kicsit nehéz ide, a maga 800 kg súlyával, a kategória elejéhez képest, ahol 600 kg körüli autók futnak, illetve az 1.4-es verseny motor az 1.3-as kategória határ miatt ideiglenes száműzetésbe vonult és a régi 1.3-as edző motor került vissza, ami a maga 80 - 90 lóerő körüli teljesítményével gyengébb is. Viszont remekül autózható, stabil jószág, élvezet vele menni.
Beja - az örök |
Az célok a következőek voltak: a pontok gyűjtögetése, visszarázódni, összeszokni, de elsősorban egy jót autózni - jelentem mind sikerült - persze az örök autós igazság szerint "szívás nélkül nincs munkaütem" igaz volt most is.
A szeptemberi teszt után, a több év állasból adódóan előjött néhány hiba - így a verseny előtti héten ezekkel foglalkoztunk - levegős fék és kuplung hidraulika, hűtő ventilátor csere, átgumizás, váltó kulissza rendbetétel stb..., majd a szombati teszt végére kivittük egy "installációs körre" Beja asszonyt. A kör végére az első fék befogott, így tudtuk, vasárnap szereléssel kezdünk...A verseny reggelén míg a fékdugókat járattuk, csapatfőnökünk karburátort cserélt a Trabantján - a kis Parc Fermé nem sok jót ígért első látásra...
Az első edzőkörben felírtuk a pályát, majd a másodikon megkóstolgattuk a tempót is - konklúzió: a középső rész nekem "elveszett fejben" és az első fék továbbra is fog...így a főfék hengert is kezelésbe vettük, a műtét sikerült!
"szívás nélkül nincs munkaütem" |
A második körben jobban elvállaltam a féktávokat, kanyarokat, lassítókat - az eredmény egy gumicsík Beja jobb oldalán, érzésre nekem jobbnak tűnt, de 02:56.899 lett, azaz egy tizeddel rosszabbat futottunk, kerestem az okokat és arra jutottam, hogy a kigyorsításoknál nem volt az igazi az autó viselkedése - így arra jutottam, próbálunk állítani a gyújtáson, hátha. Amikor fel akartam lazítani az elosztót, már éreztem, hogy laza, így ki tudja milyen értékkel mentünk, gyors állítás és próba - visszajöttek a szétszaladt lovak! Viszont lecsúsztunk a negyedik helyre, mert Nyíri Sanyi közben javított...
Nyíri Sanyi és a Felícia |
A végelszámolásnál így a három legjobb idő összege alapján meglett a harmadik hely! Az első két helyezettől jelentősen elmaradva ugyan, de sikerült a dobogó alsó fokára felállni. Abszolútban a középmezőnyben végeztünk, amit tisztességes eredményként könyvelek el, ha az ősi rivális Lada 1.3 kategóriát nézem, ott a legjobb időnk nem egész egy másodperccel maradt el a kategória győztes Lada idejétől.
Összegezve: Beja még mindig a kedvencem, iszonyat stabil és jól autózható, végezhettünk volna előrébb is, ha már az elején rendben van a gép és én is hozom a formámat, de ide a könnyű autó - rövid váltó - erős motor kombináció az, amivel meg lehet próbálni a "csúcs támadást" , ami azért sem könnyű, mert csapattársaink a Debreczeni Tibor - Sápi László és a Szuromi mester által épített "műanyag Suzuki" évek óta verhetetlenek ezen a versenyen.
a győztesek - Debreczeni Tibor - Sápi László és a plastic Suzuki |
A hangulat nagyon jó volt, újra versenyzőként érkezni egy versenyre, "rendes" versenygéppel, sok-sok régi és új arccal bandázni!
Mindenesetre május 12.-én ott leszünk a második fordulón, még biztosan Bejával és igyekszünk kihozni a maximumot!
Külön köszönet: Skoda Schiller, Trendi Ajándék, D'evil Team, FRT csapata, Hezso fotó, Hajóka fotó, Skoda Klub, Skoda Magazin (facebook)