Idén FRT Rallye! - első forduló - harc a dobogóért

Idén, "régi-új" támogatással - a Skoda Schiller (régi nevén Palota Automobil, vagy Skodák Palotája) ismét mögém állt - versenyzem, ami nagy segítség ebben a sportban, köszönöm ezúton is!
Már tavaly eldöntöttem, hogy az FRT Rallye sorozat lesz a prior 2019-ben! A családias hangulat és remek szervezés mellett, a pályák kellően technikásak, ugyanakkor sebesség élményt is adnak, nem utolsó sorban, remek gyakorlási lehetőség. Külön öröm, hogy Tokodi Imre barátom invitálására a D'evil Team színeiben küzdhetünk a csapatbajnokságban!

Egy-két éve belekezdtem egy könnyű  faros 130-as építésébe, ami ezekre a pályákra ideális, rövid váltóval, T dugós 1.3-as motorral, remélem a harmadik - vagy negyedik fordulóra elkészülök vele, addig is leporoltuk Beját a Jolly Jokert. Az "öregasszony" a rallycross div.9 szabályok szerint van építve, kicsit nehéz ide, a maga 800 kg súlyával, a kategória elejéhez képest, ahol 600 kg körüli autók futnak, illetve az 1.4-es verseny motor az 1.3-as kategória határ miatt ideiglenes száműzetésbe vonult és a régi 1.3-as edző motor került vissza, ami a maga 80 - 90 lóerő körüli teljesítményével gyengébb is. Viszont remekül autózható, stabil jószág, élvezet vele menni.

Beja - az örök

Az célok a következőek voltak: a pontok gyűjtögetése, visszarázódni, összeszokni, de elsősorban egy jót autózni - jelentem mind sikerült - persze az örök autós igazság szerint "szívás nélkül nincs munkaütem" igaz volt most is.

A szeptemberi teszt után, a több év állasból adódóan előjött néhány hiba - így a verseny előtti héten ezekkel foglalkoztunk - levegős fék és kuplung hidraulika, hűtő ventilátor csere, átgumizás, váltó kulissza rendbetétel stb..., majd a szombati teszt végére kivittük egy "installációs körre" Beja asszonyt. A kör végére az első fék befogott, így tudtuk, vasárnap szereléssel kezdünk...
A verseny reggelén míg a fékdugókat járattuk, csapatfőnökünk karburátort cserélt a Trabantján - a kis Parc Fermé nem sok jót ígért első látásra...
Az első edzőkörben felírtuk a pályát, majd a másodikon megkóstolgattuk a tempót is - konklúzió: a középső rész nekem "elveszett fejben" és az első fék továbbra is fog...így a főfék hengert is kezelésbe vettük, a műtét sikerült!

"szívás nélkül nincs munkaütem"

Az első futamban nekem még egyáltalán nem voltak meg a féktávok és a pálya, próbáltunk egy kockázatmentes biztonságit menni - persze azért nem spórolósan - , hogy lássuk hogy állunk a kategória társakhoz képest.  Négyen voltak rajtunk kívül H2 -ben, köztük Nyíri Sándor barátom és példaképem, korábbi skodás rallycross élversenyző, aki most egy mokány Felíciával jött versenyezni. Az első kör után, 02:56.766-os idővel pont középen, a harmadik helyen találtuk meg magunkat az eredmény listában, Sanyi előtt két másodperccel.

A második körben jobban elvállaltam a féktávokat, kanyarokat, lassítókat - az eredmény egy gumicsík Beja jobb oldalán, érzésre nekem jobbnak tűnt, de 02:56.899 lett, azaz egy tizeddel rosszabbat futottunk, kerestem az okokat és arra jutottam, hogy a kigyorsításoknál nem volt az igazi az autó viselkedése - így arra jutottam, próbálunk állítani a gyújtáson, hátha. Amikor fel akartam lazítani az elosztót, már éreztem, hogy laza, így ki tudja milyen értékkel mentünk, gyors állítás és próba - visszajöttek a szétszaladt lovak! Viszont lecsúsztunk a negyedik helyre, mert Nyíri Sanyi közben javított...

Nyíri Sanyi és a Felícia

A harmadik és negyedik körben, kezdtem jól érezni magam az autóban, sikerült először 02:51. 952-re, majd 02:48.418-ra javítani.

A végelszámolásnál így a három legjobb idő összege alapján meglett a harmadik hely! Az első két helyezettől jelentősen elmaradva ugyan, de sikerült a dobogó alsó fokára felállni. Abszolútban a középmezőnyben végeztünk, amit tisztességes eredményként könyvelek el, ha az ősi rivális Lada 1.3 kategóriát nézem, ott a legjobb időnk nem egész egy másodperccel maradt el a kategória győztes Lada idejétől.
Összegezve: Beja még mindig a kedvencem, iszonyat stabil és jól autózható, végezhettünk volna előrébb is, ha már az elején rendben van a gép és én is hozom a formámat, de ide a könnyű autó - rövid váltó - erős motor kombináció az, amivel meg lehet próbálni a "csúcs támadást" , ami azért sem könnyű, mert csapattársaink a Debreczeni Tibor - Sápi László és a Szuromi mester által épített "műanyag Suzuki" évek óta verhetetlenek ezen a versenyen.

a győztesek - Debreczeni Tibor - Sápi László és a plastic Suzuki

A hangulat nagyon jó volt, újra versenyzőként érkezni egy versenyre, "rendes" versenygéppel, sok-sok régi és új arccal bandázni!

Mindenesetre május 12.-én ott leszünk a második fordulón, még biztosan Bejával és igyekszünk kihozni a maximumot!

Külön köszönet: Skoda Schiller, Trendi Ajándék, D'evil Team, FRT csapata, Hezso fotó, Hajóka fotó, Skoda Klub, Skoda Magazin (facebook)