KOMI KUPA 2014 január - Ismét Ladával

Valamikor január elején jött a facebookon a meghívó, rányomtam egy "ott leszek"-et, mert már nagyon hiányzott egy kis verseny. Feldobtam a labdát a skodásoknak, de Tímári Csabin kívül senki nem mozgatta a füle botját sem, Ő sem mondta tutira, hogy jön, így úgy döntöttem megnézzük mit tudunk Szergejjel a Lada 2107-essel - mert Ladák minden versenyen vannak :-).
Erősítette e részvételi szándékomat, hogy sok rég nem látott egyéb szakágakban jeleskedő barátom igazolta vissza jelenlétét és Csabi is megerősítette, hogy jön.
A kisautó Kecskemét óta pihent, pénteken beüzemeltük Balog Józsi barátommal segítségével - benya-akksi, illetve túrtam négy slicket, mert úgy emlékeztem száraz időt jósoltak szombatra.
A végére egész népes csapatot verbuváltunk, meg is beszéltük az indulást tőlem 6:45-kor - pont ekkor ébredtem telefon csörgésre, hívtak a srácok, hogy mindenki itt van a ház előtt... Gyors készülés és 8 körül megérkeztünk Kakucsra a pályára. Már akkor szép felhozatal volt színes-gyors-járművek terén, ami tovább erősödött, meg is állapítottuk gyorsan, hogy az én autóm az egyetlen széria technika, az összes Lada VFTS - de sebaj, "nem a részvétel, hanem a fontos"!

Mitsubishi EVO-k, kupás Swiftek, Astrák armadája, Lotus, BMW-k között felosontunk az edző futam két körére - újabb megállapítás - "csúszkálunk, mint disznó a jégen", majd még újabb - a többiek is...
A feeling kedvéért leengedtem a guminyomást agyig, ami mellesleg be is vált, majd az esélytelenek nyugalmával álltan fel a rajthoz egy narancs-fekete VFTS kíséretében. A tapadás észrevehetően jobb lett a közel egy bar nyomás veszteségtől, persze, hol az orrát, hol a fenekét kellett ráncba szedni a kockának - a bal lábam folyamatosan a féket simította. A jó meglepetés a futam végén, hogy a VFTS nem ért utol, a rossz, hogy mindketten egy körrel többet mentünk, mint kellett volna, így 10 perces büntetőidő került a nevünk mellé. (zárójelben: azért egy leintő embert elbírt volna az egyébiránt flott rendezés, amikor ezt jeleztem közölték, hogy tanuljak meg számolni; egyébiránt előttünk és utánunk is elkövették még néhányan ezt a hibát).

Miután kimérgelődtük magunkat, versenyt néztünk-szakértettünk, megállapítottuk, hogy a technikás vonalvezetés és a csúszós pálya sok sztárolt, nagy nevű pilótának feladta a leckét, sok "nevenincs" viszont, úgy fűzte le az autóját, mintha sínen ment volna... no comment itt, az megvolt ott...
Sajnos egy EVO az első futam végén megkente olajjal a nyomvonal egy részét és közel másfél órás takarítás után (heroikus küzdelmet vívtak a rendezők) újra indult a verseny egy új nyomvonalon, törölve az első futam eredményeit.
A második-első futamon biztonságra autóztam, tartva, hogy nem lesz második kör (a sötétedés miatt ez is benne volt a pakliban), sikerült egy 2:57-es futamot futni, ami abszolútban inkább a középmezőny vége, a Ladák között, viszont harmadik időt jelentett.

egyenlőre, mint egy guruló telefonfülke a szocializmusból

disznó a jégen

próbáltam íven

 A záró futamban megpróbáltam kiautózni amit tudott a széria motor-váltó-kopasz gumi elegy, sikerült 2:52-re javítani az időt, úgy, hogy a végére utolértem egy gyönyörű VFTS-t ez ugyan a helyezésbe nem játszott közre, de jó érzés volt.

Jó érzés volt újra látni rég nem látott és új versenyzőket, jó érzés volt bandázni, jó érzés volt elismerő vállveregetést kapni a kicsi kockával nyújtott teljesítményért, jó érzés volt felállni a dobogóra.

Szóval jó volt egy kicsit azt csinálni, amit szeretek, annak minden vonatkozásával együtt.
Azért, ha lett volna nálam egy vízes slick garnitúra....  
Lehet, hogy február 8-án viszek azt is...