Velodrom Millenáris 2014. - "öregesen, ahogy jól esik"

Már régóta fájt a fogam rá, hogy részt vehessek ezen a megmozduláson, de minden évben május elsején rendezték, amikor mi a Városligetben találkozunk a "szocialista járműipar gyöngyszemein". Ezért is örültem, amikor jött a meghívó tavasszal Noszvai Andrástól - ki is posztoltam a Skoda Klub oldalára a hírt, legyünk minél többen skodások. Direkt Beja kocsit neveztem be, mint öreg versenyautót - vele szerettem volna döntött pályás fotót, ez volt az egyik fő cél.

amiért mentünk sikerült 

A  rendezvény reggelén megcsináltam a gázpedál útját egy hoszzú csavar és egy menettoldó segítségével, ne járjak úgy, mint Máriapócson, majd érkeztek a srácok és indultunk stílszerűen Maurar Balázs GLS Skodájával húzva a kutyán a versenyautót. Röpke hármnegyed óra sorbanállás után bejutottunk a Velodrom pályára, amely így viharverten is impozáns létesítmény, különleges atmoszférával, majd beálltam a Skodák sorába , ahol a gyárias veteránokat a következő típusok képviselték: két gyönyörű 110R coupe Bánóczi Zoli "Rozikája" és Meszi zöld autója, Márkus Andris és Kovács Péter S100-asai és Ivkovic Peti Rapidja. A tuning szekciót Kovács Péter 130RS raeplikája és Móki barátom 130LR replikája erősítették, míg mögöttünk egy volános Wartburg kombi mellett egy 1000MB, kicsit távolabb Balog Zoli barátunk 110R coupéja, illetve a historic rallye standon Sándor Pista bácsi és a legendás 110L Rallye állt.
A több, mint harminc fokos hőségben az első nagy beszélgetős- üdvözlős, nézelődős kör után, mivel a pályán még nem történt semmi, bevettük magunkat a Récsey Centerbe ebédelni, mire visszatértünk indultak a körözések - sajnos egy csúnya, többszereplős motoros baleset miatt (az okokat és tanulságokat most hagyjuk- már Andrással is megbeszéltük személyesen) az épphogy beindult rendezvény ismét megállt - mi egy ismételt bandázás után visszamentünk a Récseybe.
Kora este aztán elkezdődött ismét a móka, Beja álló helytében is nagy sikert aratott - kicsit féltettem, hogy a sok csilli-villi veterán között, nem lesz sikeres, de pont az ellenkezője történt, szinte nem volt pillanat, amikor ne mustrálta, fotózta volna valaki, külön jól esett távolról figyelve, amikor pózoltak mellette és úgy fotózkodtak vele a látogatók.

Kétszer sikerült felmenni a pályára, először egy versenyautós csoportban, majd másodszor egy Skoda futamot alkotva - nagyon jó élmény volt! Nem mentünk gyorsan 60-90 közötti tempóban köröztünk Móki barátom elmondása szerint, de nagyon hangulatos volt a sötédedő estében a döntött kanyarokban az 500 méteres katlanban kocsikázni.

Köszönöm ezúton is mindenkinek aki hozzájárult az élményhez!  
A fotókért köszönet: a totalcar/Maszlik, RVO/Háfra Zsolt, Ivkovic Peti és Sződy tesók!