Pünkösdi Rallycross és Drift Fesztivál - Máriapócs 2014. június 8-9 - avagy

Avagy... sok alcím jutott eszembe - de a legjobban ez tükrözi: Máriapócs, csak így röviden. Tudvalévő, hogy kedvenc hangulatú pályám és én mióta előfordulok a rallycrossban haragban állunk, vagy tán Beja és a pálya...A beszámoló is késett -mert vegyesek az érzelmek, na de vágjunk bele!
A verseny előtt jöttek a szokásos kis problémák, a motor bekerült Sanyiba (az utcai faros) a verseny előtt, hogy minden ok. legyen, hát nem volt az - egy napom elment a verseny előtti utolsó előtti napon, mire rájöttem mi okozza azt a problémát, hogy felül nem megy az egység. Gyanús volt, hogy visszaköpi a benzint - szétszedtem ripityomra, hogy vezérmű tengelyt cseréljek, aztán rájöttem, hogy jó öreg cseh barátom Jaroslav Fityma eggyel lejebb ütötte be a jelet az alsó vezérmű kerékbe. A weberek továbbra sem üzemeltek megfelelően, egy mechanikus Jikov került a gépre - én állat a gázpedált nem cseréltem ki gyári nyitásúra - ennek később lett majd jelentősége...
Szombaton visszakerült a motor a versenyautóba, Balog Józsi barátomnak külön köszönöm a segítséget az összepakolásban, majd Balogh Peti barátom és párja Emese és a Transit & trailer megérkeztek, mint szállítóink kicsit éjfél után. Szóval útra kelt a csipet csapat kiscsaládom tagjaival együtt.
Reggel gépkönyvezés, két év kihagyás után, néhány hiba a listán a megváltozott szabályoknak köszönhetően, illetve egy kábelt rosszul kötöttem vissza. Egy óra sorbanállás adminisztratívon majd egy kis szerelés 32 fokban, hogy a hibalistát kijavítsuk - sajnos emiatt nem tudtam részt venni a szabadedzésen - ennek később lett majd jelentősége...
Az időmérő edzés második bal kanyarjában kinyílott az ajtóm (hurrá!), így azt fogva, egy kézzel vezettem és próbálgattam a megújult Beja asszonyt, miközben konstatáltam, nagyon lent van az orra a hátsó murván...
A lényeg, hogy sikerült egy utolsó időmérőt futni úgy, hoyg közben nem is nyomtam padlógázt - ennek később lett majd jelentősége...

újra a pályán

Beja 2014.

Az első kvalifikációs futamban egy Opel Corsa és kupás Suzukik mellől rajtoltam - gondoltam nem lesz nagy falat egyik sem, aztán meglepődtem, miután kiugrottam közülük Beja saját maga visszavette a gázt - miközben én tapostam a pedált, gykorlatilag félgázom volt az első körben, a murván így is beleharaptam a kígyó farkába és majdnem megnyomtam egy Suzit, aztán a második körre leesett a bowden csoki a gázpedálnál - itt már lett jelentősége az apró-cseprő felkészületlenségemnek...

azt hiszem a kézmozdulat mindent elárul...

Az este megnéztük a kanadai F1-et a tv-ben és mint akit fejbe vertek aludtunk, majd egyik barátom egy marék gázbowden csokival érkezett reggel - Köszönet érte Jeszenszky Misinek, mint helyi erő!
Dupla csokikkal elöl-hátul felvértezve álltam fel magabiztosan a második előfutamra, de ugyanaz történt, mint az elsőn, annyi különbséggel, hogy végig tudtam menni és ez megismétlődött a harmadikon is, de kiállással. Sajnos a sodrott bowdenen vándoroltak a csokik én meg egy ilyen piszlicsáré hiba miatt kerültem annak a bizonyosnak a roszabbik végére...Hát persze, hiszen amíg az utcai autóban volt a motor működött tökéletesen - széria pedállal - bowdennel- bowdenházzal...
Egyébiránt ezen a hétvégén sok műszaki hiba és még több vezetői hiba szedte áldozatát, a skodások közül Gábor Norbi 1.6-os 130LR-jében eltört a féltengely, de egész hétvégén csak a középmezőnyben autózott, Marton Gergő Super 1600-os Fabiájában pedig kikönyökölt a hajtókar az új motorban...
No mindegy, egyébiránt jól éreztem magam, végre ott voltam a mezőnyben résztvevőként, az autó jónak ígérkezik - a június végi osztrák és júliusi nagydobosi futamot kihagyom és igyekszem végre eljutni tesztelni, hiszen megint az bosszúlta meg magát, hogy versenyen tettem meg az első métereket. Kakucs a következő, ahol megyünk és ami hazai pályának számít nekünk. Egyébiránt a mezőny sokat gyorsult, a kis Suzukik is izmosodtak, szóval fel lehet kötni a gatyát!
Köszönet a képekért a Cars And Girls oldalnak és Tóth Istvánnak!

remélem szeptemberben ezt látják a többiek

Hogyan legyek autóversenyző - avagy mennyibe kerül a licensz és az indulás 2014-ben

Mivel legtöbb ismerősöm így, vagy úgy az autózás világából kerül ki, időről-időre eszünkbe jut a gondolat, amit Jeff Gordon fogalmazott meg:

„ Néha úgy érzem, minden kisfiú álma, hogy versenyautót vezethessen. Nekem ez volt az álmom. Néztem nagy versenyzőket, és csak ennyit mondtam: ez az amit akarok.”

Én is így voltam, sajnos a családi háttér nem kedvezett és bárhogy szerettem volna sohasem kaptam sem anyagi, sem erkölcsi támogatást, de mindig motoszkált bennem. Mára sokak által tehetségesnek tartott amatőr fiatalból, aki sok szakágat kipróbált, öregedő licenszes versenyző lettem néhány éve. Ami néhány mai tizenéves fiatalnak a kezdő, vagy második kategória, nekem nagy szó volt, amikor ide beléptem 34 évesen és örülök, ha itt tudok aktívan lenni. Tudom sokaknak ez is örök álom maradt.

ennyi legalább összejött

Most, hogy visszatérek a rallycross világába, szinte minden beszélgetés keretei között előkerülnek a „na és mennyibe kerül” és ehhez hasonló kérdések, ha már jövő héten startol az évad és sikerül ott lenni, előlegként kezdjük az idei beszámolókat az előzetes költségekkel, amely a rajthoz álláshoz szükséges:

Amennyiben licenszes versenyzők szeretnénk lenni, egyesületi tagnak kell lenni egy olyan sportegyesületben, amely MNASZ tagsággal bír, illetve az adott szakágra – jelen esetben rallycross nevezési engedéllyel rendelkezik. Az én esetemben az egyesületem a TQS-Hungary nem kér külön tagdíjat versenyzőitől.

1,először is le kell tenni a minimumvizsgát, ez amolyan szabályismereti vizsga, három-négy oldalon keresztül kell „x-elni” az A B C válaszokat, olyan kérdésekből, amelyekkel jobb, ha tisztában van az ember fia, mielőtt versenyautóba ül. Én a szakági üléseken szoktam megejteni, a legtöbbekkel együtt, előtte van egy kis felkészítő, ahol a prominens személyek felelevenítik a tudásunkat, illetve tájékoztatnak az esetleges változásokról.

2, az MNASZ honlapjáról le kell tölteni a licensz igénylő nyomtatványt, el kell vele ballagni sportorvoshoz, a minimális vizsgálatokat meg kell csináltatni: szemészet, EKG, pisi labor, ha ezek rendben vannak, akkor lepecsételésre kerül a VERSENYEZHET bélyegzővel a lap.

3, a lapot alá kell íratni az egyesület vezetőjével, majd beadni az MNASZ-hez a kérelem, mellékelten csatolva a sztárfotónkkal személyi igazolvány kép méretben, illetve be kell fizetni az éves licensz díját + biztosítás díját. Ha csak egy-egy versenyt akarunk futni, vagy bele akarunk kóstolni a dologba válthatunk napi licenszet 3500 Ft-ért, amely egy versenyre érvényes, ha megtetszett a dolog, tíz napon belül lehetőség van a bajnoki pontok megtartása mellett kiváltani az éves licenszet, ha ezt elmulasztjuk a megszerzett pontjaink elvesznek. Az én kategóriámnak megfelelő licensz a rallycross B.

Akkor számoljunk:

minimumvizsga: 6000 Ft

sportorvosi : 5000 Ft

éves licensz : 23 000 Ft

éves biztosítás: 6000 Ft

összesen: 40 000 Ft

Ha minden rendben van megkapjuk a versenyzői engedélyt és biztosítást plasztikkártya formájában, benevezhetünk a versenyre. Az autónknak megfelelő kategóriába.

Az én kategóriám a régebben Div.9 névre hallgató, jelenleg Magyar Kupa néven ismert. Főbb jellemzői idéntől a maximum 1600 köbcentis motor, két kerék meghajtás, H kapcsolású váltó, E jelű gumiabroncs. A hazai mezőnyben ez a legnépesebb kategória, a nevezési díj is kedvezőbb, mint a nemzetközi kategóriák (Super National, Super 1600, Supercars)

nevezési díj 30 000 Ft

biztosítás: 6000 Ft

összesen: 34 000 Ft

Ha az adminisztratív dolgaink megvannak és van egy a kategóriánk és géposztályunknak megfelelő versenyautónk, akkor gépkönyveztetni kell, majd évente meg kell hosszabbítani a gépkönyvét. A gépkönyvezés a mi szakágunkban általában az első verseny en történik.

első gépkönyv: 20 000 Ft vagy éves hosszabbítás : 12 000 Ft

Nos, a fentiek tükrében az első versenyen, hogy rajthoz állhassunk ki kell csengetnünk:

összesen: 94 000, vagy 86 000 Ft-ot.

Ha teljes szezont akarunk futni, nyugodtan megszorozhatjuk héttel a versenyek nevezési és biztosítási díját, így a következő az egyenlet:

év eleji adminisztratív díjak: 60 000 Ft, vagy 52 000 Ft

összes nevezési díj+ biztosítási díj: 238 000

 éves adminisztrációs és nevezési díjak:  298 000 Ft, vagy 290 000 Ft.

Persze nem ezek a legnagyobb költségek egy versenyévad során. A legtöbbet az autó megépítése, felkészítése, fejlesztése, esetleges hibák kijavítása teszi ki. Nem kevés pénz felöltözni, cipő, overál, kesztyű, maszk, bukósisak megvétele – ezek általában több évre szóló cuccok. Szintén pénzbe kerül az autó és a csapat lejutása a versenyhelyszínekre, illetve a szállásköltség.

Ezeket a járulékos költségeket a versenyek beszámolói mellé „tűzöm” majd érdekességképpen…

 

versenyautó kiállításon - idén új köntösben megyünk

  Most várom, hogy új színt kapjon a kiskocsim, majd kezdődik az összerakás. Húsvétkor pedig Máriapócson az első megmérettetés, rekordnevezéssel...

http://www.rabocsiring.hu/index.php/husveti-nemzetkozi-rallycross-evadnyito-2014-04-20-21/

KOMI KUPA 2014 január - Ismét Ladával

Valamikor január elején jött a facebookon a meghívó, rányomtam egy "ott leszek"-et, mert már nagyon hiányzott egy kis verseny. Feldobtam a labdát a skodásoknak, de Tímári Csabin kívül senki nem mozgatta a füle botját sem, Ő sem mondta tutira, hogy jön, így úgy döntöttem megnézzük mit tudunk Szergejjel a Lada 2107-essel - mert Ladák minden versenyen vannak :-).
Erősítette e részvételi szándékomat, hogy sok rég nem látott egyéb szakágakban jeleskedő barátom igazolta vissza jelenlétét és Csabi is megerősítette, hogy jön.
A kisautó Kecskemét óta pihent, pénteken beüzemeltük Balog Józsi barátommal segítségével - benya-akksi, illetve túrtam négy slicket, mert úgy emlékeztem száraz időt jósoltak szombatra.
A végére egész népes csapatot verbuváltunk, meg is beszéltük az indulást tőlem 6:45-kor - pont ekkor ébredtem telefon csörgésre, hívtak a srácok, hogy mindenki itt van a ház előtt... Gyors készülés és 8 körül megérkeztünk Kakucsra a pályára. Már akkor szép felhozatal volt színes-gyors-járművek terén, ami tovább erősödött, meg is állapítottuk gyorsan, hogy az én autóm az egyetlen széria technika, az összes Lada VFTS - de sebaj, "nem a részvétel, hanem a fontos"!

Mitsubishi EVO-k, kupás Swiftek, Astrák armadája, Lotus, BMW-k között felosontunk az edző futam két körére - újabb megállapítás - "csúszkálunk, mint disznó a jégen", majd még újabb - a többiek is...
A feeling kedvéért leengedtem a guminyomást agyig, ami mellesleg be is vált, majd az esélytelenek nyugalmával álltan fel a rajthoz egy narancs-fekete VFTS kíséretében. A tapadás észrevehetően jobb lett a közel egy bar nyomás veszteségtől, persze, hol az orrát, hol a fenekét kellett ráncba szedni a kockának - a bal lábam folyamatosan a féket simította. A jó meglepetés a futam végén, hogy a VFTS nem ért utol, a rossz, hogy mindketten egy körrel többet mentünk, mint kellett volna, így 10 perces büntetőidő került a nevünk mellé. (zárójelben: azért egy leintő embert elbírt volna az egyébiránt flott rendezés, amikor ezt jeleztem közölték, hogy tanuljak meg számolni; egyébiránt előttünk és utánunk is elkövették még néhányan ezt a hibát).

Miután kimérgelődtük magunkat, versenyt néztünk-szakértettünk, megállapítottuk, hogy a technikás vonalvezetés és a csúszós pálya sok sztárolt, nagy nevű pilótának feladta a leckét, sok "nevenincs" viszont, úgy fűzte le az autóját, mintha sínen ment volna... no comment itt, az megvolt ott...
Sajnos egy EVO az első futam végén megkente olajjal a nyomvonal egy részét és közel másfél órás takarítás után (heroikus küzdelmet vívtak a rendezők) újra indult a verseny egy új nyomvonalon, törölve az első futam eredményeit.
A második-első futamon biztonságra autóztam, tartva, hogy nem lesz második kör (a sötétedés miatt ez is benne volt a pakliban), sikerült egy 2:57-es futamot futni, ami abszolútban inkább a középmezőny vége, a Ladák között, viszont harmadik időt jelentett.

egyenlőre, mint egy guruló telefonfülke a szocializmusból

disznó a jégen

próbáltam íven

 A záró futamban megpróbáltam kiautózni amit tudott a széria motor-váltó-kopasz gumi elegy, sikerült 2:52-re javítani az időt, úgy, hogy a végére utolértem egy gyönyörű VFTS-t ez ugyan a helyezésbe nem játszott közre, de jó érzés volt.

Jó érzés volt újra látni rég nem látott és új versenyzőket, jó érzés volt bandázni, jó érzés volt elismerő vállveregetést kapni a kicsi kockával nyújtott teljesítményért, jó érzés volt felállni a dobogóra.

Szóval jó volt egy kicsit azt csinálni, amit szeretek, annak minden vonatkozásával együtt.
Azért, ha lett volna nálam egy vízes slick garnitúra....  
Lehet, hogy február 8-án viszek azt is...

Egész napos buli a Latyak - Ringen / Győzelem Ladával

A júniusi Nemzetközi Lada Találkozó és Racing Day vendégei között ismerkedtem meg "Latyakkal" és Mazsival, no meg a kecskeméti Lada Team jeles képviselőivel. A péntek esti dumálgatás közben kaptam meghívást a szeptember 14-i bulira, mely nagyon jól hangzott:
Lada és BMW találkozó, sztárversenyzők és Hooligans koncert - már akkor tudtam, ha tehetem ott leszek... A kocka Kecskeméten maradt a Racing Day után a gokart stadion garázsában egy Ferrari mellett, majd Mazsinál vendégeskedett és irigykedve nézte a fehér tesóját, akinek makulátlan gúnyája egyenlőre igencsak veri a bordó bódéját.

Mazsi kockájával pénteken

Az esélytelenek nyugalmával készültem egy jó autózásra és további ismerkedésre a szovjet technikával, miközben olvasgattam a kiírást, hogy téli gumival nem lehet a pályára menni..., így kikerült a Skodából a bekészített Good-Year garnitúra és este bekerültek a jó öreg Y mintás Stomilok a nyolcvanas évek végéről, amik már a Favoriton többször bizonyították a szocialista mérnökök tudását...
Reggel korán keltünk és zuhogó esőben késve indultunk Lajosmizse felé, ahol Fritz (Német Kálmán) barátomék egy órája már várta ránk - sorry, ezúton is(!). Ekkor még bíztunk a jó időben...
9:30-kor értünk be a Latyak ringre a faros Skodával - Sanyival, a terület addigra méltó volt névadójához, elakadt Ladák - Zsigulik, BMW-k csúszkáltak a sárban, mint disznó a jégen...
Szerencsénkre a csehszlovák mérnökök annak idején a csomagtartóba száműzték az erőforrást, így számunkra nem okozott gondot odajutni a Mazsi által előző nap tisztára suvickolt kardánoshoz, Kálmánék Ford Sierra típusú gépjárműve a speres difi ellenére jobban megküzdött a dagonyával...
Gyors tankolás és kerékcsere következett, a "disco felnik"-peres gumik helyét felváltották a buta kinézetű Alfa Romeo felnikre szerelt még butább 155/80-as Stomilok..., köszönet Ricsinek a parc fermé szomszédnak a dugó kulcsért, mely nélkül az egyik makacs csavar nem jött volna ki....
Ezután gyakorlatilag a következő órák alatt, míg a rendezőség a jobb időre és az eső elállására várt sz@rrá áztunk, és autókat toltunk ki a sárból, majd meggyőztük Mazsit, hogy "legyen valami pezsgés" - ha már Hoolligans...
A pálya sem volt különb a parc ferménél, de azért mégiscsak más ott menni gyök kettővel, mint a parkolóban...
Megszületett a döntés: versenyzünk!!! Irány a nevezés, 16-os rajtszám, páros indítás a pálya két felező pontjáról, az járt a fejemben, ha utolérnek, hová húzódok le...egy hasonló kinézetű kék kocka lett az ellenfél...

ellenfelem a futamokban

Amíg tudtam néztem az ellenfeleket, volt akció bőven, sárdobálás, falba fúródás, borulás...
A rajthoz is alig tudtam bevánszorogni, a rajtzászló felemelkedésétől egy évtizednyi időnek tűnt, mire elindult a kocka...amennyire tudtam a kitúrt pálya földsáncai között lendületben tartottam a kocsit, "mert, ha megállunk, nem tudunk elindulni ebben az életben"... aztán feltűnt előttem az ellenfél és lassítottam, majd visszaváltottam - ez hiba volt, a kocka keresztbe állt és a bal orrát befúrta a föld falba..., saját erőből (70 ló legalább) ki sem jött, így egy Jeep mentett ki a katlanból - el voltam kenődve - nem tudok Ladát vezetni....

csapzottan az első futam után

Miután megtudtam, hogy a jobbik idő fog számítani elmentem benzinért és megetettem a csajokat, kivakartam a gumikból a sarat és végig néztük irigykedve Túri Tomit, akinek egy Lancer EVO jutott a napra, meg néhány sztár versenyzőt, köztük egy szépen szóló VFTS-t Faragó Ricsivel...
A második - mindent eldöntő körre elállt az eső és a nagy autók egy kicsit letisztították a pályát, kicsit bennem volt a para, nehogy megint betegyem a fickándozó seggű autót a falba, így igyekeztem "okosan",  menni, néhányszor bebizonyosodott, hogy a "kevesebb, néha több"...

újra pályára gördültünk

Úgy éreztem, volt még benne, de talán a széria autók között felállhatunk a dobogóra valahová...
Legnagyobb meglepetésemre a kiértékeléskor - melyben segítettem a lányoknak - megdöbbenve tapasztaltam, hogy sikerült az összes versenyző közül a második legjobb időt autózni - volt köztük néhány összkerekes is, aki megvert egy Audi Quattroval indult...a többi versenyző, köztük az összes ladások mögöttem végzett, így nyertem a kategóriát... az alábbi autózással:

Meglepődtem, amikor láttam, hogy áttettek az épített autók közé - senki nem tudta ki volt az - de az eredmény tükrében inkább mosolyogtam, mint bosszankodtam, így legalább egy VFTS előtt végeztem, aki a fél életét a pályán töltötte a nézőautóztatás során...

középen...

A mindenhol kommentáló Kőváry Barna konferálása közepette Varga Cigány Zoli és Túri Tomi osztották az igazán szép köcsögöket, majd egy óra Hooligans koncert után jó élményekkel telve, holtfáradtan hazatértünk...
Ebben az évben igencsak szűken mérte az élet számomra a versenyzést, ezért is külön jó volt mókázni, nagyon remélem, hogy ezt az érzést a jövőben gyakrabban átélhetem, még nyugdíjas korom előtt...
Külön köszönet asszony pajtinak Buránszki Hajnalkának és kislányomnak Horváth Felíciának az egész napos kitartásért!
  

Skoda Racing Day

Kecskeméten a XIII. Nemzetközi Skoda Találkozó keretein belül megrendezett Skoda Racing Day alkalmával idén már másodszor autóztam a pályán - először júniusban a Lada Racing Day-en a tavaly télen beszerzésre került 2107-es bordó Ladával.

sorakozó, mögöttem az 1.5-ös punci lámpás

Természetesen a saját rendezésű versenyeken sosem 100%-os a koncentráció, illetve a jelentkező nézőket illik autóztatni, ez most sem volt másként, nem is a győzelem volt a cél, hanem egy jó ízű autókázás - hozzáteszem, valószínűleg, ha az elérhető legjobb időre mentem volna sem valószínű, hogy meg tudtam volna verni az első két-három helyezettet, ahhoz még egy kicsit csiszolni kellene a csíkos autón és össze kellene szedjem magamat is fejben - kézben, de főleg az élvezetes keresztbe csúsztatásokat hanyagolni...

130LR csíkosak - a szebbik Garda Mikié

Az autóról a szakmaibb blogomban írtam bővebben - skodaflotta.blogspot.com - ide elég annyi, hogy egy széria 120L kaszniba került egy száraz féltengelyes futómű és a régi 1.3-as rallycross motor megfosztva a weber sortól és a négy leömlős LR rendszertől, helyette Jikov karbi és egy proex dob került. Játszani, edzeni tökéletes és az asszony pajti és kislányom is használhatja.

Technikai mustra még a kempingben

A játék mellett gumit is teszteltem, a Kacsári testvérektől - Weber Service Martonvásár - kaptam egy eddig számomra ismeretlen Fedima nevű slick gumit, amely meglehetősen barátságosan viselkedett. Már az elején jól tapadt, nem kellett melegíteni, mint az általam eddig használt Yokohamákat, a tapadásuk mértékével is viszonylag elégedett voltam, illetve amikor direkt úsztattam az autó fenekét gyerekjáték volt korrigálni, driftelni a farossal.

csak keresztbe 1

csak keresztbe 2

egyenesen csak az egyenesben...

az utcai és a játékszer 

Rallycross Zóna Kupa - Kakucsring 2011.07.17.

VÉGE.....elfogyott a pénz, a gumik, a lelkesedés
Legalábbis egyenlőre. Az idei bajnokság már elúszott - ismét egy technikai hiba.
A verseny előtti napok nem voltak túl nyugodtak, kislányom - Felícia kórházba került így a versenylázat felváltotta a gyerek iránti aggódás, az egyéb dolgaink sem mennek valami jól mostanában...
Beja végre megkapta új erőforrását, amely immár 1.4-es és minden benne van amit tudásom és pénztárcám engedett -  a finom beállításra és tesztelésre nem volt sem idő, sem forrás, így a szabadedzésen barátkoztunk egymással először.

Itt még volt második

A lóerő és nyomaték többletet egyből éreztem az autón, azt is, hogy még messze nincs tökéletes összhangban a motor - gyújtás - karburátor szentháromság - így van még előcsalogatni való paci. A nem kellően meghúzott akksi saru miatt a négy helyett csak két kört tettem meg, a levontatás előtt.
Az időmérő edzésen igyekeztem gyors lenni, leginkább azért, hogy tudjam kivel tudok partiban lenni, ugyanakkor vigyázni a technikára, így nem autóztam ki a 100%-ot, még ha akartam volna sem, mert mindkét körömben hibáztam is. Az eredmény így is meglehetősen jó lett, egy másodpercen belül voltam olyan autókkal, amikkel a régi  motorral nem tudtam tartani a lépést és jócskán jobbat futottam azoktól akikkel eddig együtt autóztam- ez jelzi a potenciált a motorban.

A fentiek értelmében izgatottan vártuk az első előfutamot, ahol Munkácsi Gyula Sierra Cosworthja mellől indultam, a rajtom nem volt valami tökéletes- alacsony fordulaton indultam, mégis tartottam a lépést a többiekkel végig, amíg apálya szűkülni nem kezdett és mivel senki sem engedett, az ütközést elkerülendő Szegfű Pista és Opel Astra GSI-je után a fűre kényszerültem és üldöztük a mezőnyt. Ez addig tartott amíg a hátsó murván visszaváltottam kettesbe és ezzel meg is szűnt a második fokozat hajtása, innentől a jól ismert harmadik öblögetőssel célba vánszorogtam.

A második előfutamra fel sem álltam, a harmadikra gyújtást cseréltünk, amolyan teszt jelleggel, a GTI gyújtás helyett egy Favorit egység került be, szebb is lett a motor járása tőle és erősebb is lett.

A harmadik futamon Vacsi Imre és szürke 2101-ese előtt értem be, nem mintha gyorsak lettünk volna, csak Imre hibázott.

Az év hátralévő részében el fogom dönteni folytatom e a rallycross versenyzést a jövőben, szétszedem az autót vagy folytatom a fejlesztéseket, hogy ütőképes legyen, sajnos a kasztnizás és a fényezés is megérett.

Ami biztos, hogy most egy darabig nem akarok vele foglalkozni - letámasztottam otthon és várja a sorsát.

Az is biztos, hogy a rallycrossosok nagyon jó emberek, sok barátra tettem szert, büszke vagyok, hogy közéjük tartozhattam.

Good - bye!